Ha az ember bemegy bárhova és közli, hogy csapvizet kér, általános a megütközés. Teljesen elterjdt trend, hogy az igényes ember palackozott ásványvizet iszik. Két dolgot lehet elmondani valakiről, aki ragaszkodik a csapvizéhez: nem elég kifinomult vagy sötétzöld hippi. De mi is a helyzet most az ásványvíz kontra ivóvíz csatában?
Ebben a cikkben a 10 legjellemzőbb tévedést szedtem össze.
1. Az ásványvíz jobb minőségű mint a csapvíz
Ez az állítás Magyarországon általában nem igaz. Bár folyamatosan mennek az ivóvízminőség javítási projektek, vannak még olyan területek, ahol a víz minősége nem megfelelő. Ez 2015-ben - a kormányhivatalok tájékoztatása szerint- elméletileg mindössze néhány ezer embert érint. (Egy másik jellegű probéma, hogy sokan remek minőségű ivóvízellátási területen élnek, de a csővezeték illetve a rászerelt házi-kisüzemi vízkezelők tönkreteszik a remek vizet. Ez a helyzet pl. 100 éves ólom vízvezetékes házakkal.)
Az állításnak az az alapja, hogy Magyarországnak komoly elmaradásai voltak a csatlakozási szerződésben vállalt derogációkhoz képest, még 2013-ra sem sikerült teljesíteni a 2009-re vállalt kötezettségeket: ekkor 365 településen nem volt megfelelő ivóvíz.
Az Európai Közösség az ivóvízminőségre vonatkozó követelményeket a 98/83/EGK irányelvben (szabályozza. A 2000/60/EK Víz Keretirányelv az Ivóvíz irányelvet az alapintézkedései között említi.
A derogációs követelmények szerint a bór, a fluor, és a nitrit tartalom tekintetében már 2006-ra megfelelő vizet kellett volna kapjon mindenki, az arzén tekintetében volt 2009 a határidő. Az arzén egyébként azért lett kiemelve, mert a csatlakozás után az eredeti, Magyarországon érvényes arzén határérték jelentősen csökkent, így sok település vize “elromlott”, az új szabályozás szerint.
Mivel világossá vált, hogy a 2009-es határidő nem tartható, a magyar állam további derogációt kért, és az Európai Bizottság 2012. május 30-i C(2012) 3686 határozata értelmében 2012. december 25-ig átmeneti mentességben részesült, de ezt követően nem engedélyezhető eltérés. Tehát azokon a településeken, ahol a határidőlejártát követően nem teljesülnek a vízminőségi határértékek, átmeneti ivóvízellátásról kell gondoskodni.
Ez mára azt jelenti, hogy bár -elsősorban az alföldi települések esetében- az arzén probléma miatt nem jó a csapvíz, és számos ivóvízminőség javító beruházás van folyamatban, kb 100 településen nincs jó minőségű ivóviz. A legfrissebb összefoglalást az origo oldalán találtam. (2015.augusztus). Kicsit régi (2013-as) adatokkal dolgozik, de hasznos a Közegészségügyi intézet honlapján lévő térképes vizminőségadatbázis.
Ehhez a témakörhöz tartozik az is, hogy a legtöbb palackozott ásványvíz ugyanolyan vizműkútból eredő víz, mint amilyet a települések üzemeltetnek. Hires, márkás ivóvizek mélyítenek nagyon mély víznyerő kutakat.
2. Az ásványvíz biztosan jó minőségű
A fentiek után érthető lenne a kétely, az ember nem akarja folyton azt kutatni, hogy épp iható vizű településen van-e vagy sem, a palackozott víz biztosan megfelelő. Jelenleg közel 140 kút és forrás szolgáltat elismert, természetes ásványvizet hazánkban, amelyek közül 50–60 vizét palackozzák. Természetes ásványvíz védett vízadó rétegből származik, a kutakat meghatározott nagyságú védőterülettel kell körülvenni. Az ásványvizet a forrás, kút közvetlen közelében kell palackozni, valamint nem szabad vegyszert, konzerváló- és fertőtlenítőszert hozzáadni.
A különféle szervezetek által kezdeményezett minőségi próbák során rendre kiderül, hogy az olcsóbb palackozott vizekben nem megfelelőek a mikrobiológiai paraméterek. Arról van szó, hogy míg a csapvíz általában csak néhány órát-napot áll a vezetékben, a palackozott víz akár hónapokat, szélsőséges esetben éveket áll. Ez alatt, főként ha nincs hűtve és nincs benne széndioxid (vagyis “mentes”), akkor nagyon el tud szaporodni benne egy minimális csiraszámban bejutott kórokozó is. Számos alkalommal vonatott vissza a közegészségügyi/élelmiszaerbiztonsági hatóság bolti vizeket nem megfelelő mikrobiológiai paraméterek miatt.
3. Az ásványvíz egészségesebb
Korábban (2004 előtt) kikötés volt, hogy legalább 1000 mg/l ásványi anyag tartalma kell legyen, de egyrészt ez mára 500 mg, és annak is jelentős része maradványszénsav (Ca-karbonát), másrészt ha nem éri el az 500 mg-t akkor forrásvíz, babavíz, ivóvíz stb néven simán forgalmazható. Így bár a köznyelvben mindent ásványvíznek hívunk, ami palackban van, ma már ez egyre ritkábban az, legtöbbször ivóvíz.
Ehhez tartozik, hogy nem mindig egészséges a magas ásványi anyag tartalmú víz. A magas Ca tartalom a vesekövesség terén, a magas Na tartalom keringési ügyekben okoz problémát stb. Az ún meleg munkahelyeken (pl. kohókban, kemencéknél, üvegfúvó műhelyekben, stb) figyelni kell arra, hogy napi 3-4 liter vizet csak alacsony ásványi anyag tartalmú vízből egészséges meginni.
Érintőleges probléma, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság átfogó ellenőrzésekor a vizsgált minták nagy részénél megállapítja, hogy a cimke tartalma nem megfelelő. Egyrészt hiányos, másrészt nincs összhangban a vízzel.
4. Az ásványvíz olcsó
Egyrészt a 2. pontban linkelt 12 forgalmazástól eltiltott vízminta mind olcsó vízben volt, ez egy kicsit sejteti, hogy nem véletlenül vannak drágább vizek a piacon. Nyilván a palackos víz egy termék, ami köré lehet marketinget építeni, brandelni, ezzel az árát húzni, és nem is biztos, hogy ez együtt jár minőségjavulással. Ebből csak az következik, hogy sem az nem biztos, hogy a drága viz jó, sem az, hogy az olcsó rossz. De azért a valószínűségük nagyobb.
Ennél azonban fontosabb, hogy még egy nem drága ásványvízből is mondjuk 80 ft egy liter. Vagyis egy köbméter 80 000 Ft. A csapvízből ugyanez a mennyiség településtől függően párszáz Ft. Vagyis egy liter kb 50 fillér.
5. Az ásványvíz palackját újrahasznosítják
Ez alapvetően nem tévhit, hiszen a PET palackok egy részét újrahasznosítják. A gond inkább azzal van, hogy mekkora részét, és milyen áron. A PET palack nem tölthető újra, mert alapvetően nem birja jól azt a hőt, amin fertőtleníteni lehetne. Ha más anyagból készülő, vastagabb palackba teszik a vizet, akkor is karcos lesz a flakon az újratöltés végére, amit -a tapasztalatok szerint- nem szívesen vesznek meg a vásárlók. (De pl. Németországban ez nem probléma, itt van műanyag falkon újratöltés is.) A begyűjtött PET palackok egy részét újra alapanyaggá alakítják, és újrafújják. Európában a PETCORE adatai szerint a palackok közel 40%át begyűjtik, és ezek jelentős részét sikerül újrahasznosítani. Magyarországon ez az arány a szigetes gyűjtés idején 10% körül volt, a házhoz menő szelektív gyűjtéssel minden bizonnyal javult a helyzet. Az egyszer használatos palackok nagyrésze azonban még mindig a lerakón végzi. (Vagy a tengerben: az UNEP filmje)
