Már félig megírtam ezt a cikket, amikor a Washington Post, majd számos magyar sajtótermék is megírta, hogy a hóvihar utáni első napon a washingtoni szenátusnak csak a nő tagjai mentek be dolgozni.
Kiszámíthatatlan útviszonyok főként télen Magyarországon is vannak. De bármikor közbejöhet valami, ami miatt akadályozott, vagy veszélyes a munkába jutás. Mit mond a jog? Mit tegyünk? Mit tehet a munkáltató? Mit érdemes tenni? Mit lenne jó megfontolni?
Jogi helyzet
Gyakran megesik, hogy a munkáltató pontos munkábajárást vár el, ezt írásba is adja (pl. munkarendről szóló tájékoztatásban, munkaszerződésben, stb.) és a késést szankcionálja. A szankcióktól rettegő munkavállalók pedig szinte bármekkora kockázatot és áldozatot bevállalnak, hogy beérjenek időben.
Jogi szempontból jelentős különbség van, hogy a késés a munkavállaló hibájából következett-e be. A járhatatlan utak, vagy az akadozó tömegközlekedés a legritkább esetben róható fel a munkavállalónak.
Az együttműködés azonban ilyenkor is mindkét fél számára kötelező: az önhibáján kívül késő munkavállalónak a lehető leghamarabb értesítenie kell a munkáltatót, hogy késni fog, illetve ennek az okát és mértékét is érdemes előre jelezni. Ha kétség merül fel, akkor egy későbbi (jog)vita tisztázásához, illetve a munkáltató kérésére igazolást kell szerezni a késés okáról. Ez viszont nem annyira bonyolult dolog: Ha tele van a sajtó, hogy nem járnak a buszok a városban, vagy elakadt a vonat a Rákosrendezőn, akkor alighanem más is késni fog, és nem lesz utólag vitatható, hogy kinek a hibájából. Előfordulhat azonban olyan fennakadás is, ami egy távolabbi munkáltató számára nem egyértelmű: pl. egy 100 km-ről ingázó munkavállaló városában eladadó helyi járatról célszerű a sofőr vagy a közlekedési cég rövid irásos igazolását elkérni. (A késés tényéről.)
Mit érdemes tenni?
Nyilvánvalóan vannak olyan munkakörök, ahonnan nem nagyon lehet kimaradni, jelentősen késni. Pl. egy erőmű táblás operátora vagy egy szalag mellett dolgozó ember késése nem pótolható könnyen a munkáltató számára.
De ennél jóval több olyan munkakör van, ami 1-2 napra otthonról is remekül ellátható, főként, ha erre mindenki előre készül. Vagyis megtervezik, hogy ha ilyen helyzet áll elő -és definiálják, hogy mit tekintenek ilyen fennakadásnak- akkor ki, mikor, milyen munkát tud majd végezni, és ehhez mire van szüksége. (Pl. laptop, hozzáférés a cég VPN hálózatához, mobilinternet, stb.)
Miért érdemes lazábban venni ezt?
Egyrész azért, mert a legtöbb munkavállaló nem visszaél, hanem hálás azért, ha a munkáltatója értelmes keretek között nagyvonalú egy ilyen helyzetben. A mostanában átlagos hőmérsékleti viszonyok között ez évi 2-3 napot jelent maximum, amennyi tartalék szinte minden cég esetében van a humán erőforrásban.
Másrászt viszont van egy fontos biztonsági szempont is: a munkavállaló mindent megtesz, hogy a munkáltató nehogy megcsússzon, túl hangos hangot halljon, megrázza az áram, vagy elfáradjon a háta a székben… Ezekhez hasonlóan gondolnia kell arra is, hogy a munkába közlekedés közben a munkavállalót érő baleset ún. úti baleset, amiért helyt kell állnia. (Alapesetben üzeminek minősülő a baleset, melyet dokumentálnia, majd a baleseti táppénzt fizetnie. (Úti baleset esetén a jogszabályban meghatározott módon kiszámolt jövedelem alapján 90%os mértékű!)
Összefoglalva
Érdemes felkészülni arra, hogy mi történjen azokon a napokon, amikor egy komoly havazás megbénítja a várost, vagy más okból a munkahely megközelítése veszélyessé válik. Ha előre el lehet tervezni, hogy ezeken a napokon ki az, aki pl. nagyon közel lakik, ki tud csere /beugrós műszakból beugrani, a bentlévők közül minimum hány ember szükséges esetleges túlórákkal, stb. akkor sokkal kevesebb a stressz.
A munkáltatónak adott esetben érdeke is, hogy a nem biztonságos úton ne jöjjön be a munkavállalója, mert ha keresőképtelenné válik egy baleset miatt, akkor sokkal rosszabb a helyzet.
Mindezeken túl a gondoskodó és felelős munkáltatóhoz a munkavállalók lojálisabbak és elkötelezettebbek.
